ballagás.

Fáj, fáj, fáj a búcsúzás..nagyon fájt és még mindig fáj, komolyan. 5előtt bementünk a terembe és annyira szépen felvolt diszítve, elkezdtünk könnyezni már akkor.. és 5kor kezdődött. mindenki csokrokkal, lufival a kezében. és akkor elindultunk. az első lépésnél tudtam, hogy vége van hamarosan. Aztán vonultunk és Szandy elkezdett bőgni már az elején..Aztán én is, Dorina is. Nagyon sokat sírtunk, megálltunk énekelni a zsibongóban, aztán tovább vonultunk ki az udvarra. Ott kicsit lenyugodtam, hogy tudjam mondani a versemet. Sikerült nagy nehezen elmondanom, de a végén majdnem bőgtem már és amikor elmondtam, elbőgtem magam. Ránéztem a tanárokra, a 7.esekre, az osztályra, a közönségre..alig bírtam..:'( Utána visszamentünk a helyünkre a versmondókkal és következett a zászlóátadás. Átadták, megkötötték a szalagot, és ezennel a zászló már nem volt a miénk..Amikor láttam, hogy átadják, nagyon fájt a szívem. Utána jött a műsor legszebb része, a gyönyörű zene + Dorina,Marci mondta rá az Élet himnuszát. Bedöglött kicsit a szerkezet, de azért lement és bőgtünk, bőgtünk. Fiúkra néztem, ők csak néztek vissza, elég szomorúak voltak ők is. Fiúkból is néhányan könnyeztek. Következett a húsz év múlva, amit közösen énekeltünk. Alig tudtam énekelni, úgy bőgtem..Danci rámnézett szomorú mosollyal..Nagyon sírtam, de nemcsak én. És jött a rész, amikor el kellett engednünk a lufit. Nagyon nehezen tudtam elengedni, annyira fura érzés volt..Nem tudom elmondani. Aztán kivonultunk és beszéltük, hogy már semmi se a miénk és újra elkezdtünk bőgni. Aztán fényképezkedés. Elég gáz fejeim lehettek, de nem érdekel..Nagyon megható és szép volt az egész ünnepség. Bementünk a terembe, ofőnk is sírt már, mi is, majdnem mindenki..csak bőgtünk és bőgtünk..Elbúcsúzott mindenkitől egyesével, meg énekeltünk egy utolsót..És felidéztük az emlékeket..Egyre jobban sírtunk és nem bírtuk abbahagyni..:'( Ott ölelgettük egymást, meg puszilgattuk egymást. Sosem felejtem el azokat a pillanatokat..soha,soha,soha! 8.c :'( (L) forever love..Amúgy mégmindig kivagyok és csak a tegnapra gondolok, a sok sírásra, az ölelkezésekre.és könnyezek.Tudom, hogy tudunk még találkozni, de soha semmi nem lesz ugyanúgy már.:'( Amúgy hazajöttem, kaptam ajándékokat rokonoktól meg minden és visszamentünka abnkettra. elég uncsi volt, de legalább utoljára együtt. kimentünk sétálni is meg minden.. 8.c hiányozni fogtok és örökkön örökké (LLLLLLLLL)